2008. április 29., kedd

Konsztántinosz Káváfisz: Gyertyák


Jövőm napjai úgy állnak előttem,
akár a fénylő gyertyák sorfala:
csupa aranyló, élő, forró gyertya.

Múltam napjai mögöttem maradtak,
szomorú csonkok ösvényem szegélyén:
sarkam mellett néhány még füstölög,
kihűlt, elgörbült, szétolvadt gyertyácskák.

Nem akarom már látni őket; búsít,
ha felidézem, mint lobogtak egykor,
inkább előre nézek, hol még égnek.

Nem fordulok vissza, mert megborzongok,
hogy hosszabbodik múltam kormos útja
és sokasodnak a csonkok mögöttem.

2 megjegyzés:

supercazzola írta...

nagyon jó, igen, okos lenne nem hátranézni....

Pötyi írta...

de mivel csak jelen van...:)
a jövőd a múltad, a múltad a jövőd...
mert a kör a legtökéltesebb.
de úgyis csak magában forog...
akkor meg.

na jó, marhaság amit írtam...