banánhal

Konsztántinosz Káváfisz: Gyertyák


Jövőm napjai úgy állnak előttem,
akár a fénylő gyertyák sorfala:
csupa aranyló, élő, forró gyertya.

Múltam napjai mögöttem maradtak,
szomorú csonkok ösvényem szegélyén:
sarkam mellett néhány még füstölög,
kihűlt, elgörbült, szétolvadt gyertyácskák.

Nem akarom már látni őket; búsít,
ha felidézem, mint lobogtak egykor,
inkább előre nézek, hol még égnek.

Nem fordulok vissza, mert megborzongok,
hogy hosszabbodik múltam kormos útja
és sokasodnak a csonkok mögöttem.