2008. április 29., kedd

Kedvenc versek

Ady Endre: Boldogok az öregedők

Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.

Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.

Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.

Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.

Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.

A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.

Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.

Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.

Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.

Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.

6 megjegyzés:

Turul86 írta...

Szeretem Ady iróniáját!

Pötyi írta...

ez szerintem inkább csendes, belenyugvó dac.
én nem érzem ironikusnak.
de mindannyian mások vagyunk.;)

Turul86 írta...

Szerintem, ha Ady arról ír, hogy milyen jó megöregedni, az igenis ironikus. Ez olyan, mikor én azt mondom, hogy milyen tök jó egyedül lenni, holott mindenki tudja, hogy a szerelem a lételemem. Ady sem bújhat ki a bőréből. És igazán nem is akar.
"Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom."
Szerintem ő büszke rá, hogy az ami és nem vágyik igazán a boldog öregkorra. Csak ironizál. Vagy inkább önironizál. De lehet neked van igazad.
Asszem belezavarodtam!:S
:D
Na mindegy! Egyszer majd megkérdezem tőle! :D

Pötyi írta...

szerintem nem arról ír, h jó lehet megöregedni.
asszem én ezért nem érzem az iróniát, amit mondasz.
bár...

add már meg nekem is a számát, lenne pár kérdésem nekem is!:D

Turul86 írta...

Akkor szerinted miről szól ez a vers???

Oks! Majd megadom!!!:)

Pötyi írta...

A véleményem:

Egy gyerek, vagy ifjú rá tud csodálkozni a világra. Pontosan azért, mert minden új neki. A gondolkodása még nem konzerválódott (mint az öregedőknek), hanem nyitott. Ady arra gondol itt, h örökké meg akarja őrizni a nyitottságát a világgal szemben. Illetve mindent hevesen akar megélni, hirtelen. Maga a költő ezért egy érzékeny kisgyerek, vagy minden iránt lelkesedni tudó ifjú a szemében.
Itt nem ironizál (mert minek is? Itt szerintem nem lenne értelme az iróniának), hanem csak arra vágyik, h elfogadják így.
Mint mindannyian.:)

Számomra ezt jelenti.
De attól még neked is lehet igazad.
A véleményeink nem ütik, hanem kiegészítik egymást.:)