Alfred Edward Housman:
Az "Egy Shropshire-i kamasz" című verseskönyvből
A világ legszebb fája
a cseresznye, virágba
borult és fenn, a domb fölött
húsvétkor hóba öltözött.
Úgy vélem, s tán nem tévedek,
hogy hetven év az életem,
s húsz esztendőmmel hátra csak
ötven futó évem maradt.
S mert félszázad nagyon kevés,
a domboldalra futok és
megnézem, míg áll a világ,
a hófedett cseresznyefát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
jó kis elfoglaltság
köszönet Levinek a nagy pajkosságért, amellyel tegnap, ennek a versnek a hatására lélekszakadva elfutottunk az e-kamarából a színházkertbe virágot szedni.
ezek a nagy pajkosságok.
ezekre emlékezik az ember holnap.
miként a múltkori hajnali holdnézésünk is örökre megmarad.
a sörök elmúlnak.
de a nagy pajkosságok megmaradnak.
így kéne élni öregem:)
Megjegyzés küldése