Míg rettegve rivallsz a törött tükörbe,
s cserepet markolva szorítasz ökölbe,
- szakadozó hősök - szétfolyik a festék,
néma kosarakban fonnyadnak a zsemlék,
elfeledve, halkan.
-Színeket, levegőt! - buborék a sóhaj,
szürkülő fejekről lehullik a póthaj,
Kapsz érte, reménykedsz, mint kamasz, ha szeret,
csendben el-elpattan csavarban a menet
búsan, öntudatlan.
A tükröd dühöngve szilánkokká töröd,
porból csillanó fény oszlatja a ködöt,
amíg leszáll az éj.
Az éjjel esőt hoz, a hajnal harmatot,
fáradtan szétolvad sóbálvány alakod
elfeledve, halkan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Ez most nagyon jó lett! Nem modnom, hogy értem, mert nem, és biztos meg is köveznétek, ha megint belekötnék, de nagyon tetszik!!!:)
"el-elpattan csendben csavarban a menet
búsan, öntudatlan."
-öcskös, ez bejön! na, nem csalódtam, teccetős kis vers!
köszi:)
az építő kritikát mindig örömmel fogadom, úgyhogy csak bátran Turul!;)
kicsit átírtam kedves Levi, de remélem így is tetszik:)
igen, igen. (építő kritika gyanánt.)
(ma láttam egy buborékot, örültem neki. aztán szétpukkant, halkan, elfeledve.)
-jó lesz, jó lesz :):)
ilyenek ezek a buborékok.
így megy ez.
legközelebb állj alá, és ahogy a tüdőd bírja, fújd az ég felé...;)
(ha bírod)
örülök kedves Levi:)
Szerintem lehetne még nyomatékosítani a visszatérő elemekkel! Mondjuk hogy a "búsan, öntudatlan" sort megismételed mégegyszer, vagy csak a "elfeledve, halkan" sort ismételnéd négyszer! Szerintem úgy jobb lenne és nem folyna ennyire el.
Persze így is nagyon tetszik! Tényleg! És nem is akartam kritikát írni, de most újraolvastam és ez a benyomásom támadt! Szóval... Remélem érted, hogy mit akartam mondani!
értem.
lehet, h igazad van, majd kipróbálom:)
köszi:)
ez is annyira tetszik és olyan jó verseket írsz és irigyellek ám...
de az a legjobb benne, hogy maximálisan 21. századi tud lenni anélkül, hogy megszűnne versnek lenni...
köszi:)
örülök, h tetszik.
Megjegyzés küldése