2008. április 9., szerda

Alfred Edward Housman:
Az "Egy Shropshire-i kamasz" című verseskönyvből

A világ legszebb fája
a cseresznye, virágba
borult és fenn, a domb fölött
húsvétkor hóba öltözött.

Úgy vélem, s tán nem tévedek,
hogy hetven év az életem,
s húsz esztendőmmel hátra csak
ötven futó évem maradt.

S mert félszázad nagyon kevés,
a domboldalra futok és
megnézem, míg áll a világ,
a hófedett cseresznyefát.

2 megjegyzés:

supercazzola írta...

jó kis elfoglaltság

Pötyi írta...

köszönet Levinek a nagy pajkosságért, amellyel tegnap, ennek a versnek a hatására lélekszakadva elfutottunk az e-kamarából a színházkertbe virágot szedni.
ezek a nagy pajkosságok.
ezekre emlékezik az ember holnap.
miként a múltkori hajnali holdnézésünk is örökre megmarad.
a sörök elmúlnak.
de a nagy pajkosságok megmaradnak.
így kéne élni öregem:)