bár a hindu pszichológia szerint az az első bűn, ha valamit nem önmagáért csinálsz, és persze jó lenne minél több ilyet csinálnia a nyugati embernek (is, nektek is, nekem is), emellett nem szabad elfelejteni a szenvedést is, az is kell. úgyhogy beálltam a világ kereskedelmét, és a fogyasztói társadalom kényelmét előremozdító munkásnak, és barackot szedtem, de a mai napot még egyszer nem csinálnám végig-annak ellenére, hogy fizikailag pont olyan fáradt vagyok, mint mikor felkeltem-, mert a körülöttem lévő emberek a tudtukun kívül módszeresen széjjelbaszták az agyamat, darabokban hever, kinn a fák alatt, emészthetetlenek voltak számomra: diszkótuctuc zene, fülbevaló, szőkített haj, bazmeg, kurva anyád, keménykedés, hőbölgés, stb., ami engem nem zavar, csak ne kelljen velük 8 órát együtt tölteni. a csúcspont az volt, amikor a 15 éves srác mondta, hogy ő nem nézi a győzikét, mire a harmincasait taposó nő, hát, te miért nem nézed a győzikét? ez kábé olyan kérdés, hogy, te miért nem vagy sokkal ostobább? na, egyébként én igazán nem várok el sokat az emberektől, de ez azért durva volt, bazmeg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Ezen én már tül estem. Tavasz elejéna Raktárban. Én éreztem magam rosszúl köztük. Van egy ismerősöm, aki olyan dolgokat hoz ki az ilyen emberekből, beszarol a nevetéstől.
tudjátok...
ez egy másik rétege a társadalomnak.
mi, innen a felső középosztályból letekintve milyen jogon röhögjük ki azokat az embereket, akiket mi, és a felettünk lévő osztályok tettek olyan sík barommá, mint amilyenek. mi csináltuk a győzikesót, és mi hagytuk, hogy a társadalom rétegződhessen...
remélem nem voltam túl komoly.
kapja be a győzike.
ja, hallottam róla, pistu:) bár itt az érettségi még megvan a legtöbb embernek, más kérdés, hogy hol és hogyaN.
másik réteg, és inkább ők az átlag, és azért ez mindig kicsit megdöbbentő, lehangoló...de mindenki kiléphet a sík baromságból, ha akar.
Részvétem...
Én is éltem már át ilyet, sokkoló. Valahogy nagyon nehéz egy ilyen élményen túllépni...
azért ne feledjétek:
"ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg..."
ha csöppet is javítani tudsz rajtuk, már többet értél el, mint Bonaparte Napóleon (de hiszek benne, hogy meg kell próbálni).
különben meg figyelni kell minden rezdülésüket, és ez az arisztokratikus, lenéző mosoly, és önmagad távoltartása nem segít a közelebb kerüléshez, sőt megakadályozza.
emlékszel?: "cselekedeteidben az embereket ne eszközként kezeld, hanem célként"
szerintem bárki izgalmas lehet, csak figyelned kell. és ha szereted őket feltétel nélkül, viszont fognak szeretni, és az nagyszerű érzés.
(volt egy ilyen tapasztalatom a múlt héten, egy 40 éves, műveletlen pasi, ugyanilyen unszimpatikus volt első ránézésre, és bár tudtam hova tenni őt, nyitott és rendes voltam vele, annyira megkedvelt 5 nap közös munka után [napi 12 órát töltöttünk együtt, rengeteget beszélgettünk, és segítettünk egymásnak, ahol tudtunk], hogy búcsúzásként majd összelapított, és meg mertem volna esküdni, hogy igazán elérzékenyült, és bizony szinte már hiányzik nekem is)
amúgy meg, ahogy a nagy Gatsby-ben: "Ha netán megítélnél valakit, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nincs mindenki olyan előnyös helyzetben, mint te."
első nap eggyel én is jól elvoltam, meg második nap is, de így hogy voltak vagy tizen, kicsit sok volt. eszem ágában sincs lenézni őket(bár lehet, hogy ez jött le ebből), és akit lehet próbálok is szeretni - na de tényleg volt olyan srác aki csak káromkodni tudott, és egy rosszindulatú seggfej is volt -, volt akivel ment, volt akivel nem(de ennek nincs is köze semmihez, vannak nagyon okos emberek is, akiket nem tudok szeretni-azt hiszem ezzel nincs is baj, azzal sem ha nem tartok mindenkit izgalmasnak, a lényeg, hogy "ha valakin nem tudsz segíteni, legalább ne árts neki")
valóban nincs mindenki olyan előnyös helyzetben mint én, de akik ott voltak, ők nem a hányatatott sorsúaknak tűntek. csak a pénzüket gyémántfülbevalóra, meg aranyszínű mobilra költik, a szabadidejükben pedig szotyiznak, meg basszák a rezet. igazából pont ez volt a legelszomorítóbb, a szándéknak az a hiánya, hogy bármi pluszt is tudjanak bármiről is. ebben pedig kétlem, hogy meg tudnám váltani őket.
Én egyetértek veled pár dologban kedves Pötyi.
DE én mindenkihez mindig nagyon kedves vagyok először és "egy virágáruslánnyal is úgy bánok, mint egy hercegkisasszonnyal". Viszont nem mindenki olyan kedves, mint a Te esetedben az a pasi.
"Van akinek nem lehet a kedvére tenni."
És például, hogy nem mosolyognak vissza rám az emberek, hanem fintorognak és beszólnak az el szokott szomorítani és kiábrándít kis időre.
Ezektől eltekintve viszont nagyon sokáig fel tud dobni, ha "sikerélményem" van ilyen téren.
S nekem sem szokásom el/megítélni senkit.
Máté, megint el vagy tévedve. A Győzike sót nem mi csináltuk, ahogy a "társadalomnak ezt a rétegét sem". Ezek az emberek nem annyira keletkeztek, mint inkább parlagon maradtak. Csakúgy, mint a média.
Megjegyzés küldése