így tízszer meghallgatva az jutott eszembe, amit még a legutóbbi manu chao albumkritikánál olvastam: "A lemez fő mondanivalója természetesen az, hogy a világ rosszfelé megy, őrültek irányítják, mindent megront a pénz és a hatalomvágy, rengeteg a nyomorúság, milyen szerencse, hogy itt van nekünk a szeretet és az élet kalandja, amely azért a nyomorúság közepette is csodákra képes. A helyzetértékeléssel nincs probléma. Őrültek irányítanak? Hát persze, aki eredetileg nem volt az, az is közveszélyessé válik, hiszen a hatalomba vezető úton annyira eltorzul a személyisége az állandó médiaszerepléstől. Jobb a szeretet a marketingnél? Enyhén szólva. És az bulizás a háborúnál? Határozottan. Kellemetlen erről ilyen cinikusan beszélni, miközben Manu Chao éppen azért hat ilyen mértékben a közönségére, mert egyáltalán nem cinikus: ha az lenne, nem lenne képes ilyen együgyű igazságokat megfogalmazni. De nem mindegy, hogy ki mondja a lapos közhelyeket: százból kilencvenkilencet kiröhögök, ha ilyenekkel jön. Manu Chao ereje abban rejlik, hogy ő pont a századik és amennyire emlékszem, ezt nevezzük költészetnek."
most beteszek egy manu chao albumot.;) értem, amit ír, csak a költészet definícióját a végén nem nagyon. egyébként én is így gondolom, marhára nem mindegy, hogy ki és hogyan mondja az együgyűségeket. Van, aki számára zavaró ez az együgyűség. És megértem őt. De engem nem zavar, mert hiteles és aranyos. És átérzem.
ó igen, a cinizmus! ez egy jó blogbejegyzés téma, egyszer rittyentek róla valamit. mert a cinizmus elsőre menő, de másodikra föltűnik, hogy annyi, de annyi mindent szét tud baszni, mint állat.
"Hát az van, hogy beúsznak egy lyukba, ahol egy csomó banán van. Amikor beúsznak, mintha közönséges halak volnának. De amint benn vannak a lyukban, akár a disznók. Ismertem például olyan banánhalakat, akik beúsztak egy banánlyukba, és legalább hetvennyolc banánt befaltak."
5 megjegyzés:
neked is szívesen lennék a szomszédod. tőled is biztos annyi jó zenét hallani, mint tőlem;)
így tízszer meghallgatva az jutott eszembe, amit még a legutóbbi manu chao albumkritikánál olvastam: "A lemez fő mondanivalója természetesen az, hogy a világ rosszfelé megy, őrültek irányítják, mindent megront a pénz és a hatalomvágy, rengeteg a nyomorúság, milyen szerencse, hogy itt van nekünk a szeretet és az élet kalandja, amely azért a nyomorúság közepette is csodákra képes. A helyzetértékeléssel nincs probléma. Őrültek irányítanak? Hát persze, aki eredetileg nem volt az, az is közveszélyessé válik, hiszen a hatalomba vezető úton annyira eltorzul a személyisége az állandó médiaszerepléstől. Jobb a szeretet a marketingnél? Enyhén szólva. És az bulizás a háborúnál? Határozottan. Kellemetlen erről ilyen cinikusan beszélni, miközben Manu Chao éppen azért hat ilyen mértékben a közönségére, mert egyáltalán nem cinikus: ha az lenne, nem lenne képes ilyen együgyű igazságokat megfogalmazni. De nem mindegy, hogy ki mondja a lapos közhelyeket: százból kilencvenkilencet kiröhögök, ha ilyenekkel jön. Manu Chao ereje abban rejlik, hogy ő pont a századik és amennyire emlékszem, ezt nevezzük költészetnek."
:)
éljen-éljen!
most beteszek egy manu chao albumot.;)
értem, amit ír, csak a költészet definícióját a végén nem nagyon.
egyébként én is így gondolom, marhára nem mindegy, hogy ki és hogyan mondja az együgyűségeket. Van, aki számára zavaró ez az együgyűség. És megértem őt. De engem nem zavar, mert hiteles és aranyos. És átérzem.
ó igen, a cinizmus! ez egy jó blogbejegyzés téma, egyszer rittyentek róla valamit. mert a cinizmus elsőre menő, de másodikra föltűnik, hogy annyi, de annyi mindent szét tud baszni, mint állat.
a Celeb jobb!!! :P
Megjegyzés küldése