"…a nyelve tornádó volt a számban, teste őrült viharokat gerjesztett bennem. Vörös, hosszú műkörmeivel bele-belemart izzadt fenekembe, amely úgy ugrált föl és le, mint egy légkalapács. Nyüszítettem, ahogy a torkomon kifért. Nem tudtam mivel mit csinálok, a testem millió kis darabkára esett szét a forró katlanban, az idegen férfiak izzadtságától mocskos lepedőn, az állólámpáról cafatokban lógott a vörös bársony és a lyukakon kiszűrődő fénysugárban láttam, hogy a szoba állott levegőjében hogyan úszik a por… A teste minden porcikáját magaménak akartam, hogy még a sírban is alám temessék. Egyszerűen nem értettem, hogy eddig mivel töltöttem napjaimat, életem minden egyes percét pazarlásnak éreztem a kocsonyaként remegő hatalmas keblek felett. Egy kígyóbűvölő elveszett tekintetű áldozata voltam, aki semmi másra nem vágyott már, csak az orgazmusra, és a kéjben a halálra…"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
hihi
hihihi
hihihihi (csak azért, hogy beálljak a sorba, nem másért. témyleg)
röhögjetek csak...
Lehet, hogy késő van és az is lehet, hogy épp két alvásfázis között vagyok, de én nem értem, hogy min röhögtök. Röhögtök egyáltalán???
Kedves Turul, röhögünk, mert zavarban vagyunk. A szexualítás a mi romlott elménk számára nem más, mint macilaci-féle röhögés a Yellowstone Park fái között. Óh, bűnösők vagyunk és paráznák, segíts rajtunk Uram. Nos, mint látod én is fáradt vagyok...
Oh... Most már értem.
Megjegyzés küldése