1. Vadidegenek idejét ne pazaroljuk.2. Az olvasó legalább egy olyan szereplőt igényel, akiért szurkolhat.
3. Minden szereplőnek kell akarnia valamit, még ha az a valami csupán egy pohár víz is.
4. Minden mondatnak az a dolga, hogy vagy a figura megértését, vagy a cselekmény kibontakozását segítse elő.
5. A történet végéhez minél közelebbre kell tenni az elejét.
6. Legyünk szadisták. Bármennyire kedvesek és ártatlanok a főszereplők, mérjük rájuk a lehető legszörnyűbb csapásokat. Hadd lássa az olvasó, hogy figuráink miféle matériából készültek.
7. Csak egy személynek tetsszen, amit írunk. Ha sarkig kitárjuk az ablakot és az egész kerek világot magunkhoz akarjuk ölelni, a regényünk csúnya tüdőgyulladást kap.
8. Minél előbb mindenbe avassuk be az olvasót. Fenébe az izgalmakkal. Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie, hogy mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet.
9 megjegyzés:
Az utolsó ponttal nem értek egyet, de Vonnegutnak bármit elhiszek.
Meghasonlottam.
azt hiszem ő tartja ezt a műveiben.
neki ez vált be.
persze lehet máshogy is- talán...
azt hiszem én is meghasonlottam.
fogalmam sincs:S
oké, most már mindent tudok. megyek a szobámba és neki is állok első regényemnek :) na jó, nem, de igazán kedves pontok:)
Olvastatok Vonnehut-ot? Mókás, hogy éppen ő ír a regényírás alapszabályairól. A könyveiből nem derül ki, hogy bármi értékeset is tudna a témáról.
az alapszabályokon (mármint a megfogalmazásán) mindenesetre jókat lehet nevetgélni (már amúgy képletesen persze)... az egy dolog, hogy én sem értek egyet minden ponttal, de ahogy előttem már más is leírta : Vonnegut-nak mindent elhiszek, hol jövök én ahhoz, én, az apró pötty az irodalom univerzumában (aki görcsösen rejtegeti irományait, s arról álmodozik, hogy egyszer ő is alapszabályokat állíthat fel.. vagy ha mégsem, mert ehhez nincs kedve, legalábbis elmondhatja, hogy legalább egyvalakinek tetszett, amit írt...), hogy kétségbe vonjam Vonnegut aranyszabályait!?
Sziasztok!
Hát, merőben érdekes ez a 8 szabály. Van, ami igaz, de van, amivel vitatkozni tudnék...
Apropó! Az itt lévők közül érdekel valakit az írás?
Mert tudok egy nagyon jó tanfolyamot, most lesz november végén, kétnapos.
Olyanokat mond az írásról (rengeteg gyakorlattal), hogy behaltam...
:-)
Ismét én... :-)
akit érdekel a dolog:
www.irotanfolyam.eoldal.hu
Az utolsó ponttal én nemhogy nem értek egyet, hanem egyenesen ellenzem! Az olvasó csak akkor tudja végig élvezni a könyvet, ha éllandóan újabb és újabb információk birtokába kerül, legyenek ezek helyesek, vagy helytelenek. Nyugodtan traktálhatjuk őt hazugságokkal, révedésekkel, hogy aztán a csak a könyv utolsó lapjain jöjjön csak rá: "Hát ez így van? Hisz én nem is sejtettem!"
Én az utolsó ponttal is egyetértek, és minden Vonnegut könyvet elolvastam, amihez csak hozzáfértem. :o) Imádom a történeteit, azt hiszem, ezt hívják groteszknek, de nekem nagyon bejön.
A végéig hazudozással meg megtévesztéssel kapcsolatban, én becsapottnak érzem magam. És nem is azt mondja Vonnegut, hogy ne legyen csavar a végén, hanem azt, hogy időben szolgáltassuk ki az információt. Az Urak és Játékosok például azért nem tetszett annyira Joanne Harristól, mert túl későn lőtte le a poént. Én simán kihúztam volna a harmadát a szerkesztője helyében... Bár nem vagyok szerkesztő, csak olvasó. Szerintem jobb egy rövid történet, ami üt, mint egy elnyújtott, titkolódzó…
Megjegyzés küldése