Radnóti Miklós: Esik eső. Fölszárad.
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
1941. január 30.
6 megjegyzés:
pusztoljon el az a világ, amelyik hagyta, hogy Radnóti Miklóst megöljék
Egyetértek...:(
nagyon szép vers! Ez a világ akarta, megöljék, amielyikben most vagyunk. De ne pusztuljon el. állítólag nem lenni nem jó.
Jó vers.
És szépen mondtad.
De azért ne pusztuljon.
Jól néznénk ki, ha nem lenne miért sírni!
elborult pillanatomban kívántam csak.
és az a világ úgyis elpusztult.
pedig volt szépség ott is.
egyébként pusztulhatna, csak tudjátok azok az aranyos kölyökmókusok...
meg a tulipánföldek...
meg minden..
"nem lenni nem jó, de nem jobb lenni sem..." vagy fordítva van? így van egyáltalán? mindegy, valahol hallottam valami ilyesmit...
Megjegyzés küldése