előbb-utóbb úgyis sorra került volna, de erről eszembe jutott ez a párbeszéd a műből:
Aldous Huxley: Szép új világ
"– De én nem akarok kényelmet. Én Istent akarom, én költészetet akarok, én igazi veszélyt akarok, én szabadságot akarok, én jóságot akarok, én bűnt akarok.
– Valójában ön azt követeli, hogy joga legyen a boldogtalansághoz – mondta Mustapha Mond.
– Rendben van hát – szólt a Vadember kihívóan –, követelem a jogot ahhoz, hogy boldogtalan lehessek.
– Nem is említve annak jogát, hogy megöregedjék, csúf és impotens legyen; jogot a szifiliszhez és a rákhoz, jogot az éhezéshez, a tetvességhez, jogot az állandó félelemben való éléshez, hogy vajon mi lesz holnap; jogot ahhoz, hogy tífuszt kapjon, jogot, hogy mindenféle elmondhatatlan kínok gyötörjék. – Hosszú csend támadt.
– Mindezt követelem – mondta végül a Vadember. Mustapha Mond vállat vont.
– Kérem, parancsoljon – felelte."
1 megjegyzés:
sajnos nem olvastam...
pedig ahogy látom, kellett volna.:)
de még nem késő.
pótolni fogom a lemaradást:)
(csak legyen vége a vizsgaidőszaknak, és bezárkózom thomas mann-nal az ágyneműtartóba...)
Megjegyzés küldése