amikor úgy érkezel haza egy szórakozóhelyről, hogy csupa vér a kabátod,
az nem jó.
persze, hogy nem a te véred,
te ezt kerülöd.
És mégis hajnalban vért mosol ki a kabátodból.
ami nem jön ki.
akkor utálod a világot.
akkor nem hiszel még a szerelemben sem(pedig egy szentimentális köcsög vagy).
amikor látod, hogy emberek, akiket szeretsz,
megalázva, boldogtalanul
Akkor te is megalázva és boldogtalanul.
Amikor az elmúlt szerelmek lábnyoma(r.)
akkor is.
akkor se.
rettegsz az élettől.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
az ilyenek a legjobbak, amikor a hangulat ennyire benne van az írásban. nem is vagyok többre kíváncsi...
... még az az egy szerencse, hogy a világot nem lehet komolyan venni :). Vagyis az a szerencsés, aki nem mindig szokta
ha ezt az ihlette,amire gondolok,hát örülök,hogy nem mentem veletek....pedig megbántam...de mikor megláttam a kötést drága lakóm fején,aztán a törtéetét is egismertem....köszönöm nem kérem....
áh. hát ez egy kész sztori. azért nem értettem az Oszit. rengeteg emberbe belekötött. Kb. az 50. volt a két szétszterodozott kidobó. ő provokálta ki, h megverték.
én meg csupa vér lettem, mert nekem lökték.
nem örültem.
meg részeg is voltam, a többit meg nem kommentálnám.
de te azért hiányoztál.:)
eszem a szíved.:)
ehhez a hangulathoz azért nem ragaszkodom, kedves Banán...:)
hümm...mostmár kételkedem kicsit a múltori sebhelyszerzési történetén...akkor azt mondta nekiment v.mi oszlopnak....pfff....
na persze...
nagyon durva volt, én ilyet még nem láttam...
h, ez mért jó...
boldogok a lelki szegények!:)
Megjegyzés küldése