A macskakirály

Élt egyszer Lancashire-ben egy sírásó. Egy téli estén felesége és a fekete kandúr, Tom, hiába várták haza vacsorára. Késő éjjel izgatottan rontott be a házba, és azt kérdezte:

- Kicsoda Tommy Tildrum?

- Miért vagy olyan izgatott? - kérdezte a felesége.

- Különös kalandom volt - felelte a sírásó. - Úgy látszik, elaludtam a temetőben, s késő este macskanyávogásra ébredtem. Egyszerre fekete macskákat láttam, olyanokat, mint a mi Tommynk, mellükön fehér folttal. A kilenc fekete macska egy koporsót vitt. A koporsón fekete bársonylepel, s azon egy aranykorona. Minden harmadik lépésnél nyávogtak egyet.

A sírásó maga is utánozta a macskanyávogást, a kandúr meg ráfelelte: miau.

- Igen, így volt - mondta a sírásó. - Szemük zöldes fényben csillogott, amint közeledtek. Nyolcan vitték a koporsót, a kilencedik, a legnagyobb, méltóságteljesen haladt a koporsó mögött. De nézd csak - mondta a feleségének -, a mi kandúrunk úgy néz rám, mintha minden szót értene. - Tom pedig rányávogott: miau.

A sírásó elsápadt, de folytatta:

- Amikor egészen közel értek hozzám, a kilencedik macska nyávogva, de emberi hangon azt mondta: "Mondd meg Tom Tildrumnak, hogy Tim Toldrum halott." De hogyan mondjam meg Tom Tildrumnak, hogy Tim Toldrum halott, ha nem tudom, ki az a Tom Tildrum? - Erre a felesége így válaszolt:

- Nézd csak az öreg kandúrt!

S csakugyan, Tom, a kandúr felfújta magát, felpúpozta a hátát, és ezt nyávogta emberi hangon:

- Micsoda? Meghalt az öreg Tim? Akkor én vagyok a macskakirály!

Ezzel usgyi, a kéményen keresztül kiugrott a háztetőre, onnan le az utcára, és többé senki sem látta a macskakirályt.

Az van, hogy ezek a germán regék és mondák eszméletlen jók. Meg a Kisvakond is. Véglegesen rájöttem, hogy egy kicsit sincs kedvem ehhez az egész valóság-cucchoz...