2008. május 24., szombat

As-Sustári: Felgöngyöltem az életet


Hencegek, mert szegény vagyok
nincsen házam se pénzem
az Idő nem vehet erőt
már rajtam, sem a Végzet.

Egy szép napon a titkos hang
sugallta ezt: Elég volt.
Mit ér neked e sárvilág
s mit számít az égbolt?

Mint szőnyeget göngyöltem fel
a létet. Most keresztbe tett
lábbal ülök a hengeren
s hol könnyezem hol nevetek.

6 megjegyzés:

(ary)komate írta...

jesz.
ez egyfelől csodálatos teljesítmény.
másfelől meg undorító. azaz groteszk. szerintem.
olyan jólesően beteg, és groteszk.
kicsit a rodzser nyúl a pácban féle fíling jut eszembe, vagy a tapsihapsi só, amiben a falra rajzolt alagutba fut a nyúl, és a farkas felkenődik a falra.
szörnyű.

Pötyi írta...

sztem se nem beteg, se nem groteszk, pláne nem undorító.
szerintem csodálatos.

supercazzola írta...

a videó még mindig fantasztikus.

én a helyében azért csak nevetnék.

Pötyi írta...

mi értelme van nevetni, ha az ember nem könnyezik olykor?

supercazzola írta...

"Az ember mindenben makacsul az értelmet keresi."

gőzöm nincs. csak mindig tiéd a választás, hogy sírsz-e vagy nevetsz.

Pötyi írta...

Dali szerint az az élet lényege, hogy minél makacsabb legyél.

persze, de nem lehet mindig nevetni, annak semmi értelme.