2008. április 10., csütörtök

ma kicsit másnaposan...

Ma kicsit másnaposan, József Attila-kötettel a hónom alatt elmentem kakilni. Mindig olvasok a vécén, ez gáz. Nem is tartozik rátok. Szóval, hasogató fejfájással leültem a műanyag vécédeszkára. Gyönyörű ez az Attila-kötet, harcban erőshangű Csabié, hű szobatársamé, aki a múltkor elárulta diszkréten egy koncerten, hogy minden nő akkora fasz..., akkora fasz... ekkora fasz. És az ég felé tárta két karját, kicsit kétségbeesetten.
Ezt a megsárgult könyvet, amelyen az idő - és egy ideges bennszülött zsebkése (mert olyan régen plagizáltam már Rejtőtől) - mély nyomokat hagyott, véletlenszerűen felütöttem a 480. oldalon.
Ott volt két sor.
Mindig idegesít, ha elkezdenek a költészetről hablatyolni, definiálják össze-vissza.
Számomra a költészet ez a két sor. Se több, se kevesebb.
Emiatt olvasok verseket.

"Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod..."

Gyerekes, tudom.
Azonban engem ez üt szíven.

7 megjegyzés:

sab írta...

kész, végem.
leírtam az összes nőt, s most az összes nő fog engem leírni...:)
nincs kivétel...
kész, végem.

supercazzola írta...

engem is...

lev írta...

-míg ezek csipdescsapdosnak addigszép azélet Pötyikém!

Sab, irigyellek. J77, téged is. Na, meg magamat is!

_renton írta...

n001

_renton írta...

ez nemtom mi ez az előző kommentem. De ajutott eszembe, pötyi, hogy a defibrillátor is szíven üt. haha.

Pötyi írta...

engem semmi sem üt szíven,
csak a defibrillátor,
no meg ez a pár sor;)

kÀ0s2 kapitàny írta...

azt a Csabi mutatta a Gesztiben is. Bólogattam...