Kedvenc versek

Catullus: CVII. Carmen

Volt, aki vágyódott, de reményeveszetten esengett,
s vágya betelt mégis ? Mert ez a szív öröme.
Így ülök most én is, Lesbia, kedvem aranynál
drágább, mert itt vagy, mert ki után a remény
vígasza nélkül sóvárogtam, kedvesem, újra
hozzámjössz, önként. Tiszta fehér jegyű nap !
Van, ki szerencsésebb nálam, vagy van gyönyörűség,
mely több ennél ? Tud mondani bárki ilyet ?