Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
4 megjegyzés:
-úgy, úgy. beh megundorodtam, magam is, magamtól.
egyik kedvenc versem nékmis. bár muszájból kellett volt megtanulni annakidején, de mikor rájöttem, hogy mi a tréfa, már ez lett a hobbim, az utolsó években(hónapokban).
én is megadtam magam.
no, tessék, csak és kizárólag pozitív értelemben lógnál ki a magyarosok közül:)
tudod mit levi?
ha eljössz jövőre magyar szakestre, akkor egy életem, egy halálom, de tiszteletbeli magyarossá avattatlak;)
-ejnye Pötyi, vigyázz mit ígérsz! ;)
Megjegyzés küldése