Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága
"Nincs benne egy szikra élet. Futna csak tíz yardot, fölfordulna. Ha csak tízyardnyira belém látna, akkor is fölfordulna - a meglepetéstől. Az biztos, hogy most a magafajta ürgék dirigálnak az olyan paliknak, mint én, és majdnem holtbiztos, hogy ez így is lesz mindig, de az istenit neki, akkor inkább vagyok az, ami vagyok - még ha örökké futnom kell is, és be kell törnöm egy pakli staubért, vagy egy üveg lekvárért -, mint hogy dirigáljak másnak, és ne legyen bennem egy szemerke élet..."
4 megjegyzés:
ez most így azonnal felkerült a listára :)
a szombat este, vasárnap reggel jobban tetszene neked tőle:)
az azzal kezdődik, h a főszereplő tökrészegen legurul egy kocsma emeletéről a lépcsőn. feltápászkodik nagy nehezen, odamegy a földszinti pulthoz a teli kocsmában, és kér gyorsan még egy sört.:)
mert kívánja:)
imádtam:)
de a hosszútávfutó a kedvencem azért.
(csendben megjegyzem: 300)
:)
je!;)
500-nál berúgunk. visszamenőleg a többi 100asért is:P
Megjegyzés küldése