"Életem legboldogabb és legboldogtalanabb napjainak te voltál okozója. Elszaladtak az évek ... és nem szűntelek meg szeretni, elfelejteni egy órára sem. Megbabonáztál, raboddál tettél ... Könnyű kis kaland voltam, holott én az életemet tettem fel... Átugrottam a karikán, mint a bohóc, ha szeszélyed úgy kívánta ... holdkórosként bolyongtam éjszaka a kapud előtt ... mindig a percet lestem, amikor megszólal unatkozó hangod a telefonban... Szeretlek, ennyi az egész. Ma jobban szeretlek, mint valaha..."(Krúdy)
6 megjegyzés:
A reménytelen szerelem a legerősebb!!! De azért szerintem nem a legszebb! Bár ki tudja...
a reménytelen szerelemnek van valami szomorú bája... de leginkább gyötrő
Julcsi
A reménytelen szerelem... hát mit is írhatnék...kínzó, és egyben szép. De a legfantasztikusabb érzések tényleg azok mikor várod azt az egy percet mikor találkoztok. Csak egy szót tudtok váltani de már arra is úgy készül az ember mintha a világ függne tőle és semmi pénzért nem cserélné el a pillanatot.
hát igen, ilyesmi:)
utólag egyébként - bizonyos esetekben csak - marha viccesnek tűnhet az egész...
valóban, utólag vicces lehet az egész, ezért is tetszett a bohóc-hasonlat.
de ebben az esetben a reménytelen szerelemben arról az esetről beszélünk, illetve ír Krúdy, amikor a szerelem megvolt, és kihunyt, de csak az egyik félben, és a másik szenved, mert még szereti.
és bohócnak érzi magát, és ebben a helyzetben megszakad a szíve.
gyönyörűen ír Krúdy...
Sírni lehet rajta, de gyönyörű...
csak ne lenne olyan kibaszottul az enyém... :)
Megjegyzés küldése