Kedvenc versek

Babits Mihány: Naiv ballada

melyben a költő elbeszéli, hogy egykor nagy sereg
lányokat látott, akik liliommal lelket ölni tudnak
és hogy félt tőlük és hogy kérte őket, hogy ne bántsák
a lelkét, mert a költők lelke e világnak kincse.

Láttam nagy sereg lányokat
sereg lányokat liliommal. -
Akkor a lelkem fájdalommal
küzködött sok nehéz orommal
és láttam mérgezett szirommal
gyilkoló kába liliommal
jönni nagy sereg lányokat
és mondtam nékik: »Lányok,
koldus vagyok én:
de ha meghalok, mégis
e világ lesz szegény.«

Nevettek s mondtam akkor én:
»Király voltam, vittem a gályát,
térdeltem a tenger dagályát,
valamint Mithras ős bikáját
reávetvén hajóm igáját.
Király voltam, vittem a gályát.«
Nevettek, s mondtam akkor én:
»Talán király se voltam,
csak matróz siheder:
de ha meghalok, mégis
tenger sűllyed el.«

»Szerettem mindent, ami új,
szerettem mindent, ami ódon:
úsztam kanyar, gonosz folyókon
táncoltam a részeg hajókon,
némán poshadtam lusta tókon,
szerettem mindent, ami ódon
szerettem mindent, ami új:
bús zene volt a lelkem.
éltem ütemét:
ha meghalok, az Isten
behunyja egy szemét.«