József Attila: Tűz van
Tűz van!
Ég a malom!
Ne bántsatok, én nem akarom,
Jaj, tán csak bennem ég az a malom?
Ne bántsatok, én nem akarom,
Csak néha hittem úgy, álmaimban.
Azért ordítok, hátha elhiszik,
Hogy tűz van, tűz van.
Nagykedvü, éhes nyujtózásokkal
Nyurga karokkal kalimpál az égnek,
Belül ég, de kívül éget,
Hát senki se érzi, csak én?
Vagy meghaltak már mindannyian?
Meghalt a magyar, a lyány, a legény?
Hiszen itt járnak körülöttem,
Húsból és vérből vannak,
Moziba mennek, esznek, isznak,
Hát én hiába bőgök nekik?
Vagy nem sírok én csak magamnak?
Elég a búzánk, elég a lisztünk,
Hát jobb lesz, hogyha majd a füstből
Az angyalok sütnek kalácsot?
Tűz van.
És ti a tüzes tűzben jártok.
Ha engem láttok, bolondot láttok,
Mert én tudom a ti haláltok,
Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó, én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten bőgve, konokul,
Reszketve félve csak kiáltok:
Tűz van! Tűz van! Tűz van!
1924 első fele
3 megjegyzés:
legalább neked sikerült megszerettetned velem őt, ha már a tanáromnak nem sikerült... :)
ha nem önzők az emberek és próbálnak figyelni egymásra, akkor be kell látniuk, hogy vannak egészen furcsa dolgok.
és ez visszafelé is működik, hiszen laing, vagy richard bach művei ki tudja mikor jutottak volna kezembe, ha te nem nyomod bele.:)
;) én most nem is állnék neki sorolni azt a sokmindent amit a szemembe,fejembe "nyomtál":)
Megjegyzés küldése