William Butler Yeats: Innisfree
Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek,
s kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető:
lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek,
s csak nekem zümmög a mező.
Ott majd megbékül a szívem, mert békét hoz fehér
fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
s az est csupa szárnycsattogás.
Indulok és megyek most, mert éj-nap a parti fövény
s a víz játéka ringat, a tavi muzsika;
ha megállok a járdán, vagy az utca közepén:
szívemben csobog a dala.
2008. március 16., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
és eltűnik szőkesége...
egyébként gyönyörű
Megjegyzés küldése