2008. március 16., vasárnap

Kedvenc versek

William Butler Yeats: Innisfree

Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek,
s kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető:
lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek,
s csak nekem zümmög a mező.

Ott majd megbékül a szívem, mert békét hoz fehér
fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
s az est csupa szárnycsattogás.

Indulok és megyek most, mert éj-nap a parti fövény
s a víz játéka ringat, a tavi muzsika;
ha megállok a járdán, vagy az utca közepén:
szívemben csobog a dala.

2 megjegyzés:

Pötyi írta...

és eltűnik szőkesége...

Pötyi írta...

egyébként gyönyörű