József Attila: Talán eltűnök hirtelen...
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. nov.
4 megjegyzés:
mintha egy idő után mindenki elvesztené a hitét a fiatalságában, meg a szabadságában, meg mindenben amiben hitt egyszer és az olyan jó és szép volt. azt hiszem előbb meg kell halni, semmint hogy ez bekövetkezhessen. vagy akkor halunk meg mikor ez már bekövetkezett?...
Ez van! Előbb-utóbb mindenki felnő és elveszti a gyermeki hitét. Erről szól az élet. Felnőttként újra kell alkotnunk a hitünket, az önazonosságunkat. Valakinek ez nehezen megy és csak siránkozik hogy miért nőtt fel. De túl kell ezen lépni. Fel kell nőni. És lehet, hogy valaki úgy érzi, hogy ez rossz, de szerintem csak rajtad múlik, hogy mivé és hogyan nősz fel.
sokféle hitet szívesen elveszítek, mint pl. a mikulás-hitemet, meg hogy legyen mindig rend a szobádba-hitemet(meg mindenkinek megvan saját elvesztenivaló hite-remélem), de nem hiszem, hogy az egész gyermeki hitet el kell veszíteni(korábbi gyerekes bejegyzés...) az önazonosságot nem csak felnőttként, hanem mindig újra kell alkotni sztem. a siránkozókat én s/nem értem, azért sok jó dolog van abban, hogy felnősz. azért (sok )szerencse is kell, hogy azzá legyél amivé akarsz. bár lincoln azt mondta, hogy szerinte minden ember olyan boldog lesz, amilyen boldog akar lenni. van benn valami...
én soha nem alkottam meg még - és már nem is fogom - az önazonosságomat, túl strapás.
és unalmas, és fáj.
Lincolnnak igaza van.:)
egyébként mindig meglepett, hogy hogyan lehet ilyen vidáman írni az elmúlásról. Valami olyan belső ellentmondás van ebben a versben(talán a forma és a tartalom között), ami lenyűgöz engem.
imádom.
Megjegyzés küldése