az álmok álmodják meg álmaimat
az álmok valósítják meg álmaimat
a valóságom álmodja meg álmaimat
az álmaim álmodják meg a valóságom
a valóságom álmodja meg a valóságom
?
csak annyi biztos, hogy az álmaim nem valósulnak meg a valóságomban(egy-két kivételtől eltekintve, azok is csak nekem köszönhetőek), ami néha nagyon jó, néha meg nagyon fáj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
persze hogy nem.:)
nem létezik boldogság a földön.
és az álmok folyton változnak.
de mindig van valami jó, amiért éppen érdemes a kertben kaparászni.
eszembe jut az időjós című film utolsó pár mondata:
"Elértem amiről sok amerikai álmodik. És itt van a helyem a 47-es tűzoltóbrigád mögött. Remek! De Spongya Bob előtt! Helló Amerika!"
(az első 5 sor honnan van?)
Ez annyira én vagyok. És nagyon aktuális.
Hihetetlen mértékben beleköltözöm az ábrándjaimba. Nem tudatosan. Néha úgy érzem, sokkal jobban eltájékozódom a fikciókban, mint a valóságban. Ez nem menekülés(?), mert panaszra semmi okom.
Egy kis apró szikrával kezdődik. Egy sejtéssel. Egy egész pici vággyal, ami rajtam kívül áll. Játéknak indul. Belefolyok. Építgetek ködpalotát (ködlovaggal, anélkül) Berendezem. Egy idő után minden termét ismerem, minden lépcsőt, minden ajtót, bútorokat, képeket, tükröket.
Elképzelt szituációk, panellek. Emigrálok a ködvilágba. Alig látok ki belőle.
KÖzben tudom, hogy ez neeeeeeeeem, hogy ilyen nem lesz soha, ez lehetetlenség. Biztosan tudom. A lehetetlenség bizonyossága megmarad, csak ezt a bizonyosságot egyre nehezebb elfogadni. Az álom már a részem, és engem álmodik. És éjszakáim meghatározójává válik. amiről ébren ábrándoztam, éjjel folytatódik, és ez már fölöttem áll. -És arra ébredni, hogy álmomban nevettem, és nem emlékezni, miért is nevettem (CsT)... és mindíg eszembe jut, és nem akarom! már nem játék, már nem jó játék, akaratlanul pörgetem a dobókockát.
Játékos vagyok és bábu egyszerre.
És ez mindíg gyötrődést okoz. Mindíg.
Most is, de szerencsére van, ki visszahúzzon a realitásba-és szépséget is ígér. De...
Szóval most kezdem kilakoltatni magam a ködpalotából. A szortírozás elég szomorú. Meg nem tudom, meddíg tart.
Hogy ki kezdte el álmodni, ki álmodott kit, mit, az álom engem, vagy én őt, és hogy mi a fasz ez????!!!!!!
Julcsi
Istenem Julcsi, igazán írhatnál blogot, én állandó olvasó lennék.:)
nagyon tetszik a bejegyzésed, és ugyenezt érzem én is.
nem is tudok rá érdemben reagálni.
leírtad, amit érzek.:)
köszönöm.:)
Igen, én is köszönöm.
Ugyanez fenn áll nálam is amint tudhatjátok.
Csak engem nincs ki visszarángasson a reális világba. De nem is bánom (már/még).
A gond viszont, ami hosszútávon nem lesz kifizetődő, az tényleg az, hogy jobban kiigazodom a kis világomban.
De az viszont jó, hogy vannak emberek akikkel ezt meg lehet osztani. És ez azért segít.:)
az első 5 sor tőlem van - de biztos már sok más ember is megfogalmazta ezt, remélem.
julcsi, örülök, hogy ez annyira te is vagy:) igazán szépen írtad le ezt az egészet. bár a valóságról 2 dolog jut az eszembe: dalí mondta, hogy az csak a képzelődés megszakítása:), a másik meg hogy a valóság csak azoknak való akik nem bírják a kábítószereket:)
persze nem vagyok képes ezeket mindig követni, sőt, bizonyos esetekben nem is akarom - mert bizonyos esetekben tudni akarom az igazságot, akkor is ha az nagyon fáj, de akkor sem akarom magamat tévhitben ringatni -, de azért én nagyon szeretem az én valóságomat, túlságosan is:) amúgy tegnap esti álmomból jött ez az egész:) és most túl sok bort ittam
tök jó, de még talán folytatni lehetne:)
kérdés, hogy mi jobb: a hitetlenség, vagy egy tévhit...?
én néha elhiszem, h még mindig jobb egy tévhit a semminél:)
vagy legalábbis az én szervezetem így működik:S
rá is baszok sokszor(mindig) ezzel, és addig sem gondolkodom...
ez nem jó.
szarni a tévhitekre.
viszont álmodozni szabad...
mint látjátok megint önmagam cáfolom, és érhetetlen kommenteket eregetek... pfff....
no mindegy.
úgy tűnik te sem vagy a legjobb passzban mostanában, kedves Banán...
naná hogy a hitetlenség a jobb!
ó hát nem értem mire célzol, én csak szimplán nem tudom eldönteni, hogy az 5(+végtelen) variáció mikor melyik van....
igazad van, de a tévhit néha.
segít.
persze, abból a jövőben semmi jó nem sűlhet ki, de mégis.
no mindegy.
én nem bánom ezeket, mert nekem számítottak.
én nem tudok hitetlenül lenni, akkor inkább tévhitet keresek. ez talán gyengeség. remélem nem az, hogy tudat alatt szeretek szenvedni?:S
csak nem:D
ezt szerintem senki sem tudja eldönteni, hogy mikor melyik...
legfeljebb baromi magabiztosan rábök az egyikre.
petőcz szerint az az élet nagy titka, hogy tanulj meg titokzatosan mosolyogni...
:) <- ez elég titokzatos volt?:)
na erről beszélek...;)
:)
Megjegyzés küldése