A hétvégén valamelyik éjjel, otthon téglafalak kötött, ahol nem csak hajtogattak és ragasztottak közénk valami elszomorító papírparavánt (aminek köszönhetően tisztában vagyok vele, hogy a szomszéd mikor nevet és mikor sír, de gyorsan feltekerem a zenét, jó hangosra, és hangból építek magam köré magas várfalat, hiszen engedjék már, hogy egyedül érezzem magam, az Istenit! itt az emberek bűze egy kénbarlanghoz hasonlít a leginkább, és legugolok, hogy elájuljak, aztán másnap a csirkecomb nekem is kikandikál a zsebemből) nem tudtam aludni.
Régi dolgok jutottak eszembe.
Amikor 19 voltam volt egy barátnőm. Másfél évvel fiatalabb volt mint én. Tisztára flúgos volt, imádtam vele lenni, miatta ittam először búzasört (a mai napig megvan otthon az üveg). Éjszakánként rendszeresen felhívott. Hetente 2-3 alkalommal ébredtem arra, hogy csörög a telefonom. Felvettem, és ő volt az. Nem tudott aludni, beszélgetni szeretett volna. Ezeken az éjszakákon másfél órákat beszélgettünk az apukája céges mobilján. Hogy mi történt velünk aznap, meséltem neki könyvekről, amiket olvasok, filmekről, amiket láttam, ő szinte mindig zenéről mesélt, rengeteget tudott a Guns N’Roses-ról, és persze Slash-ről, egyébként remekül gitározott.
Csak pár hónapig voltunk együtt. Olyan jó most erre emlékezni. És annyira örülnék, ha valamelyik éjszaka hajnal 2-kor újra felhívna az apukája céges mobilján...
Régi dolgok jutottak eszembe.
Amikor 19 voltam volt egy barátnőm. Másfél évvel fiatalabb volt mint én. Tisztára flúgos volt, imádtam vele lenni, miatta ittam először búzasört (a mai napig megvan otthon az üveg). Éjszakánként rendszeresen felhívott. Hetente 2-3 alkalommal ébredtem arra, hogy csörög a telefonom. Felvettem, és ő volt az. Nem tudott aludni, beszélgetni szeretett volna. Ezeken az éjszakákon másfél órákat beszélgettünk az apukája céges mobilján. Hogy mi történt velünk aznap, meséltem neki könyvekről, amiket olvasok, filmekről, amiket láttam, ő szinte mindig zenéről mesélt, rengeteget tudott a Guns N’Roses-ról, és persze Slash-ről, egyébként remekül gitározott.
Csak pár hónapig voltunk együtt. Olyan jó most erre emlékezni. És annyira örülnék, ha valamelyik éjszaka hajnal 2-kor újra felhívna az apukája céges mobilján...
10 megjegyzés:
Miért nem hívod fel te???
-erre magad is rájöhettél volna, hogy az cseszettül nem ugyan az.
Tudom, hogy nem ugyanaz, de még mindig jobb, mint siránkozni!
-ez nem siránkozás, olvasd el mégegyszer és érezd! siránkozás az, ha tegnap történtek volna a leírt dolgok, gondolok itt az telefonhívásokra, a párkapcsolatra, de ennek immár legalább 3 éve ha jól számolom. érezd, azt, hogy ez egy olyan dolog, hogy ami ha 40 év múlva következik be akkor 40 év múlva is jólesik, nem elkésett, és, nem is tudom minek magyarázom ennyit...
-amúgy Pötyi, nekem is van néhány ilyen kis "várakozós" dolgom. :) jó néha, ha az ember eszébe jut, és várakozhat. de titokban remélem, hogy mégsem fog megtörténni, mert már az sem lesz ugyanaz :( :)
u.i.: a törölt bejegyzés én voltam, véletlenül rossz regisztráció alatt kommenteltem... :P
nekem ez olyan keserédes dolog, olyan jó, és olyan rossz...
Levente! Marhára másról beszélünk! De inkább hagyjuk!
-én elfogadom a másságot! ;)
egyetértek Levi, szívemből szóltál, nem először.:)
ez nem egy sirám, aki ismer, azt is tudja, hogy ez nálam egy vidám, nosztalgikus bejegyzés.:)
ez közel sem az újrakezdés vágya, csak egy szép, kedves emlék a múltból. se több, se kevesebb. de mégis sok, nekem.
és Balázzsal is egyetértek.
És igen Levi, mindannyian tele vagyunk ilyen kis emlékekkel.:)
engem a nagymamám fogtündére zavart éjszakánként, de amióta protkója van kipihent is vagyok:)
Megjegyzés küldése