Az életet komolyabban kell venni, nem úgy kell rá tekinteni, mint a szarások, evések és alvások között szükségszerűen bekövetkező valami. Úgyhogy most iszom egy kávét, aztán beleüvöltöm a napsütésbe a nevem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
ha sütne a nap...
engem a kávé sem ment meg. a nap sem.
dél körül sütött!
és ha jól emlékszem éjszaka is felhős volt az ég.:)
ugyan, azt hiszed engem, vagy mást megment?;)
aha, azt hiszem:)
megismert, átislök, felidob.
ésjóvolt?
dehát a kakilás is a része, pötty.
persze, szeretek is néha egy jót szarni, de nem kell túlértékelni:)
...ahogy a kávét, és a napsütést sem...
tulajdonképpen igazad van, ha mint a meteriális világ szükségszerűségeit tekinted e cselekvéseket.
én itt, most átvitt értelemben értettem.:)
kávét szürcsölve a világba ordítani a neved egy magasabb rendű cselekvés, mint ürítkezni. És tulajdonképpen a világba ordítás a kulcsszó, és nem a kávé, vagy a napfény.
vagyis így szerettem volna.:)
de lehet, hogy ez álművészieskedés.
akkor szégyenlem magam:(
Hogy mi magasabbrendű minél az teljesen szubjektív. Aki egy undorító vonaton utazik már öt órája, elindulás óta szorongatja az üríthetnék, és végül több mint 200 percnyi őrült izzadás után ráveti magát az állomáson a véletlenül frissen tisztított fizetős wc ülőkéjére, annak valószínűleg eszébe sem jutott, hogy mennyivel szebb lenne inkább azt üvölteni, hogy "Máramorosi Béla Aladár".
A "DA szerint" helyett meg írjátok már, hogy "DNA szerint", az sokkal jópofább, pontosabb és jobban is hangzik.
Megjegyzés küldése