a nyár illatáról

Furcsa. Vannak dolgok, amiknek csak utólag érzed az értékét. Vagy előre, de a pillanat értékeit elhalványítja önsajnálatod. Talán csak a móka segít. Hiszen madárijesztők vagyunk, de mint hackman, nem mint al pacino. Bár ő a szerethetőbb. A mókának van értelme. És mától Péterfy Bori megy a lejátszóban. Lepkeszárny, meg ilyesmi. A nyár illatáról akartam írni, a nyár illatáról. Amikor egy nyáréjszakán ülünk és iszunk. Még Balaton-szagú a bőrünk, mert a Danival mártóztunk este, aztán sörözni tértünk. Ma nem filmezünk. A Csabi a szökőkútnál a lányoknak gitározik, és aki odamegy azt a legjobb barátjaként mutatja be. Mert az bejön a bigéknek. Nekünk régi történetek jutnak az eszünkbe. Csócsózunk egyet, de soha nem annyit, hogy belejöjjünk. Megjön Karesz is, eszünkbe jut az a viharos éjszaka, amikor mellettünk csaptak be a villámok. Aztán hülyülünk, és lemegyünk a sorra, ahol Pisti mosolyog ránk kicsit betépve, mint mindig. És szeretjük őt is, eszünkbe jut amikor kölyökként a papkertben játszottunk lövöldözősdit, és meglestük a Marci bátyának a pornómagazinjait. Aztán Karesszel, mert ő vad, meg én én is szeretnék az lenni, lemegyünk a Balaton partra éjjel, mert éjjel fürödni mókás. Levetkőzünk, és berohanunk a vízbe, sajnáljuk, hogy nincs nálunk labda. A pöcsünk teljesen összemegy, mert hideg van. Aztán megkerget minket a strand éjszakai őrének flúgos kutyája. Visszamegyünk sörözni. Megcsodálom a Krisz haját. Soha nem lesz olyan szép rasztám. Aztán esetleg kapunk egy ingyensört is a Zsanitól, őt szeretjük. Akkor már útépítő munkások eddát tettek be, és én utálom őket. Hazarohanok, mert délelőtt strandra akarok még menni. Otthon egyedül az ágyban. Körülnézel a szobában. Hiányzik a sör, az éjszaka. Elalaszol, mert azzal a tudattalanban telik az idő, ki kell kapcsolni. De ne hidd, hogy rossz. Éppen ellenkezőleg.