
Van egy arc.
Amiért mindent teszel.
Nap, nap után.
Felkelsz.
Eszel.
Fekszel.
Mindegyik nehéz.
Szörnyen.
De az arc.
Látod.
Beledégett.
Látod.
Az övé.
És csak a tiéd.
Senki másé.
Senki sem tudja.
Ő sem tudja.
Nincs közük hozzá.
Neki sincs.
Csak a tiéd.
Te érzed.
Piszkosul érzed.
És csak a tiéd.
Így hát mindent érte.
Minden percet.
Minden karaktert.
Minden falatot.
Minden pislantást.
Minden bánatot.
Minden örömöt.
Érte.
Magadért.
7 megjegyzés:
nagyon tetszik:)
jah, aztán a végén oda jutsz, hogy az önmarcangolásod másokat is elér...
azénazénazén képem... ;)
hm?:)
vagy a dalra gondolsz?
(mert akkor:
összehajtom és széttépem...)
igen, arra ;)
elcseszetül jó!!!
Megjegyzés küldése