Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Mi lesz, ha elvesztem
szerelmeim?
Míg az őrült vágy
sikolya fülembe
hallik, kékebb az ég.
Tisztább a rím,
és nagyobb a Föld.
Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
A vékonyomba hasít
az idő sarkantyúja.
Gyermekké lettem és
radszolgáddá tettél.
Láncon vezetsz.
Tapogatózom.
Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Szabadságom a
felejtésben nem lehet.
Nem tudlak
legyőzni, hát vezess.
Csak néhány pillanatra
tudok kiszökni
a kattogó toronyból.
Állj meg idő!
Szakadj meg idő!
Dobd le horgonyod!
Nem veszthetem
el szerelmeim!
Hogy tisztább legyek.
Hogy őszintább legyek.
Hogy civilizált legyek.
Szerelmes halott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
néztem, hogy ez akkor most miért nem a kedvenc versek rovat, és hogy ki a szerző, de...végül is ezzel azt hiszem mindent elmondtam;)
;)
bizony...:)
így megy ez.
Ki írta???
én.
Ellophatom??? :)
És nyugodtan mondhatsz nemet, nem sértődöm meg! Csak őszintén!!! :)
nyugodtan használd, amire szeretnéd:)
Köszönöm!!! :)
Megjegyzés küldése