1936. júl.-okt.
József Attila: Jaj, majdnem...
Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.
Jaj, majdnem összenyom a félelem.
Egy ölelésben, asszonyok,
ki halna meg velem?
Oly gyors a nyaram s lassú a telem -
az ősz kockája kit mutat nekem?
A lesi-csősz idő elől
ki szállna el velem?
Csillagok rácsa csillog az egen:
ilyen pincében tart az értelem!
A mindenséget, asszonyok,
ki vetné szét velem?
2008. február 11., hétfő
Kedvenc versek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
a Kalákás feldolgozását hallgassátok meg, az Istenért!
meghallgattam! :)
remélem nagyban hozzá is járult lelki fejlődésedhez!:)
Megjegyzés küldése