Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltünődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
2 megjegyzés:
huh, nagyon szeretem ezt a verset, le is mentem:)
örök kedvenc.
nekem szinte soha nem szokott lenni olyan, hogy lefagyok egy vers után és csak nézek magam elé, de ez után az volt. Nem tudom láttátok-e azt a felvételt, amikor ő maga mondja el ezt a verset(ha jól emlékszem). Nagyon régi felvétel, fekete-fehér meg minden. Csak mondja maga elé. Szinte nem is hangsúlyoz, csak réved maga elé, és motyogja a szavakat. Valami éjszakai mtv műsorban láttam, egyszer régen. Nagyon jó:)
Anno ez volt az első Szabó Lőrinc vers amit életemben olvastam. Ettől szerettem meg.:)
Annyira szerettem azokat az éjfél utáni verseket. Mindig azokat vártam, ha fenn tudtam maradni...de ezt pont nem láttam sajnos.
Megjegyzés küldése