Esti mese helyett

Kimentem a fürdőbe az előbb. A PPP-ben két szobának van közös fürdője, a szomszéd szobából az ajtón keresztül rejtélyes hangok szűrődtek ki. Én, aki Axel Foley-s, Columbo-s és Ford Fairlane-s világban nőttem fel, odatapasztottam a fülemet az ajtóhoz, hogy kiderítsem miféle fondorlatos bűntény folyhat a szomszéd szobában. Először kutyanyüszítésre gondoltam. Megszólalt bennem Ace Ventura, hogy bármi áron, de megmentem a jó ölebet.
De nem...
Emberi nyüszítés volt.
Kihűlt a vér az ereimben. Ekkor Clarice Starlingnak gondoltam magam, a Bárányok hallgatnakból. Éppen berúgtam volna az ajtót, hogy megmentsem a szenátorasszony lányát, és fényt derítsek a kor egyik legszörnyűbb bűnesetére...
Amikor a hangfoszlányok értelmes szavakká álltak össze.
Angol szavakká.
Még mindig elevenen élt bennem a szenátorasszony rémült lányának a képe, de meg kellett állapítanom, hogy ez férfihang.
Aki... énekelt.
Körülbelül olyan hanglejtésben, mint egy orrsövényferdüléses, torokgyíkban szenvedő hegyi troll.
A Forever youngot énekelte, egy finn metálegyüttes énekesének a stílusában.
Megfordultam, és méltóságteljes léptekkel elhagytam a közös fürdőt.