Emlék, 2002

Az ovival mindég Erdélybe megyek.
Ott vagyok.
Az utakon, a sötét.
Vele akarok,
Azzal akit,
Ott,
És akkor,
Láttam,
Vakított,
Egy a letekerhető ablaküvegen elkenődött légy lábán át,
És nem volt,
Volt,
Volt.
Mezítláb.
A forrón.
Az őrül forróságában.
A kutyájával, aki fekete,
És barna is.
És ő ráncos volt,
A szakálla mint első Buendiáé, ki a fához…
Na ő is,
Annyira,
Csak nemvolt aki késsel megmetssze.
Szeme kétfelé.
Fátyol mögött.
Fekete volt a lába.
Vastagok a karmai.
Másnak mint a papírt, tépni lehet.
De céltudatosan.
Mi célja?
Céltudatosan előre.
Kísértet lett.
Élő.
Már biztos nem.
Már nem.
De ott és akkor még.
A ciuc sör ízében őt.
Meg a medvetalpnyomot.
Amit reggel.
Meg őt.
Már csak, még csak a rengetegben.