vasárnap reggel

ma, mikor visszaértem a kóterbe totál bezsongtam.
amikor vasárnaponként visszajövök, a két legelső dolog,
hogy főzök kávét, a másik hogy bekapcsolom a gépet.
bekapcsoltam a gépet és elkezdtem Kispált hallgatni max hangerőn.
reggel kilenckor.
közben főtt a kávé,
én meg pakoltam ki az alsóimat a táskámból,
és hangosan énekeltem.
és megtörtént a csoda.
átjött a szomszédból a fiú a fürdőn keresztül.
bekopogott, benyitott.
látszott, hogy habozik.
teljesen kedves volt, igazából mulattatott.
megkért, hogy énekeljek kicsit halkabban, ha nem gond,
mert tanulni szeretne.
teljesen korrekt volt.
én kicsit elszégyelltem magam.
stílust váltottam, és nem énekeltem tovább.
arra gondoltam: most lehet, hogy szolgalelkű vagyok?
vannak olyan ismerőseim, akik ebben a szituációban,
miután kimegy a fiú seggfejnek titulálják, és tekernek még egyet a hangerőn.
hangosabban énekelnek,
és úgy tesznek, mintha leszarnák a másikat,
provokálják szegényt.
miért nem teszem ezt?
talán nem vagyok vad...
én lehalkultam.
hiszen szegény mégiscsak tanul.