Petőcz András: Az idegen
Ma ismét erő és bizonyosság.
A levegő mozdulatlanságában
egy arc jól kivehető körvonalai.
Bizonyosság és bizonytalanság.
A levegő mozdulatlanságában
egy arc jól kivehető körvonalai.
A kődarab végtelen zuhanása.
Sűrű-kék az égbolt: valószerűtlen.
Az idegen mosolyog,
biccent, a kezével
int.
A kezével int, biccent
és mosolyog az
idegen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Csak én gondolom úgy,hogy az idegen valójában nem is idegen?
Lehet nekem gyenge a verselemzési tudományom?(de legalább próbálkozom)
az én olvasatomban sem idegen:)
a szónak abban az értelmében, hogy ismeretlen!
;)
Tökre hasonlít a Valószerűtlen és tényszerű című versre. Nekem az az egyik kedvencem.
Megjegyzés küldése