2007. november 16., péntek

Kedvenc versek II.

Vang-Fan-Csö: Halál

Egy embert láttam ma meghalni:
azt hittem, elmegy az eszem.
Nem mintha megsajnáltam volna.
Féltem, hogy én következem.

6 megjegyzés:

supercazzola írta...

aranyos:)

annak ellenére, hogy nem tudok vele azonosulni. félni attól, hogy én leszek a következő, az szerintem hülyeség.

Pötyi írta...

az ember önzőségéről szól egyrészt szerintem. mindent magadon keresztül látsz csupán.
másrészt feltétlen életszeretetről.:)
a félelem hansúlyozása csak ennek eszköze.
az én olvasatomban.

jah, olvasd el a Weörest az oldalelemek között!
az ide túl hosszú volt.
de az a vers egy csoda.:)

supercazzola írta...

igen, önzőség, ami szintén hülyeség:) de a feltétlen életszeretet nem egyenlő azzal, hogy félsz a haláltól.

láttam, láttam, Te meg a Dalí idézetet Custer tábornok indinánjai alatt ;)

Pötyi írta...

azért mondtam,h az én olvasatomban ez:)
a te olvasatod kicsit más, mert mások is vagyunk. ez természetes.:)

olvastam, hogyne olvastam volna.
nagyon tetszik:)

_renton írta...

Nahát, ezt a Weörest de szeretem!

Pötyi írta...

Egy jó barátom csodálatos szépen tudta szavalni, ahányszor olvasom ezt a verset, mindig ő jut eszembe...
itt is,
ott is,
emitt is,
amott is...:)