hálás kéne lennem a természetnek.
Banán által sokat emlegetett lehangó kilátást a koliszobámból nehezíti a sűrű pelyhekben eső hó.
Ráadásul hótakaróval a tetején a koli parkolója sem különbözik
egy alpesi legelőtől,
a grundtól,
néhány szibériai gulagtól,
valamelyik ferihegyi kifutópályától,
Grönland jeges fennsíkjától,
az A épület tetejétől,
otthoni hátsókertünktől,
a szuperjég által befagyott óceánoktól,
a Kékestetőtől.
Tulajdonképpen, ha kinézek az ablakon, akkor azt látok, amit akarok.
a semmit, vagy bármit.
2007. november 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
de te azért tényleg hálás lehetsz kicsit a hónak. bár szerintem így is csak úgy nézhet ki, mint egy börtön télen. már csak pár nagyon emberszerető őr fel-alá járkálása hiányzik az udvarról.
néha tetszik...
a biztonsági őr pedig a folyosón szokott járkálni, a múltkori rongálások óta igen gyakran.:S
"minden mocskot betakar"
Megjegyzés küldése